László Tünde Réka - étrend tanácsadó és Bowen terapeuta
Hu Ro
jolegyek.ro

Egy egészséges test olyan mint egy hétvégi nyaraló. A beteg test börtön. (Francis Bacon 1561-1626)

Home » jól Egyek » Édesség-fiók

Okt

16

Édesség-fiók

Édesség-fiókEz az a kis fiók, polc vagy szekrényke ahova begyűjtöd a pudingport, csokit, mogyorót, sós kekszet, édes kekszet, nápolyit, csokis mogyorót, habcsókot, cukorkát, mazsolát, habcsókot és társait.  Egy  kiadósabb ünnep vagy szülinap után még jobban felduzzad. Ez  az a hely ahova nem lehet csak úgy, bűntudat nélkül bekukkantani, ugyanis könnyen megeshet, hogy azonnal megkívánunk onnan valamit, amit nem szabad...és meg is esszük.

Gyermekként szerettem és utáltam is ezt a szekrényt. Azt éreztem, hogy  valamiféle misztérium járja át, soha nem lehetett tudni pontosan mi van ott elrejtve és mindig reménykedtem, hogy valami „igazi” finomság is lesz a pudingporon és a mazsolán kívül.

Ha nálatok is van ilyen tiltott édesség-fiók, az szinte biztos hogy aktiválni és fokozni fogja a gyermekek édesség utáni „megmagyarázhatatlan” vágyát. Természetesen lehet, hogy vannak teljesen kivételes gyermekek, akik nem szeretik az édességet, de nekem még nem volt szerencsém egyet sem megismerni.

 

Édesség-fiókA jelenet: ...a gyermek a szekrényke felé tart, kér valamit (nem tudja  pontosan, hogy mit akar, de akar), te már fel vagy készülve a NEM-mel, mert közben elhatároztad, hogy többet nem engeded hogy ebéd előtt édességet egyen, de a gyermek  sír, ordít, üvölt, ki van készülve, már csuklik a sok sírától, cirkusz van, áll a bál. Nincs mit csinálni, oda kell adni neki, ha nem akarod „kínozniszegényt”.

 

Mikor megszületett a lányom és cseperedni kezdett, nekem is feltett szándékom volt, hogy egészséges táplálkozási szokásokat alakítsak ki. Ehhez képest, édesanyám - és később én is - a televízió előtt etettük a gyermeket, nehogy észrevegye hogy eszik, mert akkor vége...többet egy falatot sem vett be a szájába. Nagyon rosszul tettük, tudom, de ma sem tudom pontosan, hogyan kellett volna csinálni, hogy egyen is valamit a gyermek. (Azonkívül, hogy meg kellett volna várni, hogy igazán éhes legyen.) Szerencsére nem tartott sokáig ez a „nemeszikmásképp” időszak.  Ami a tiltott édesség-zónát illeti, nem volt ilyen a lakásban. Így aztán szerencsére nem alakult ki semmiféle édesség-hiszti. Édesség-fiókHiszti az volt, de nem az édesség miatt.

 

Mit lehet csinálni, hogyan kerüljük el a túlzott édességfogyasztást?

 

  • Előzzük meg a problémát. Ne teremtsünk helyzetet, alkalmat. A gyermek azt eszi amit mi, „nagyok”, szülők, nagyszülők megvásárolunk, odaadunk neki. Ha cukorkát vásárolunk, nagyon valószínű, hogy a gyermek is, meg mi is, azt fogjuk szopogatni. Elég nehéz mást enni otthon, mint ami van. Ne várjuk, hogy egy gyermek tudja, hogy a csirkemell borsófőzelékkel fontosabb táplálék mint a keksz vagy a csoki. Ő csak azt  érzi, hogy a keksz édes és rágni sem kell, elolvad a szájban...könnyebb megenni és jobb az íze. A kisebb ellenállás fele halad. Még nem tudhatja, hogy mitől feljődik majd egészségesen, és nem is érdekli.   Nem az ő dolga.

Tudni, hogy mitől fog szépen és egészségesen fejlődni egy gyermek : az a szülő dolga. És a nagyszülők dolga is. Jó példával és gyakorlattal a gyermek is meg fogja tanulni, de még nem tudhatja.

Amíg a kisgyermek csak érez, addig a szülő már tud is...tudhat...(nem ragozom tovább).

 

  • Ne használjuk jutalomként a csokit, édességet, kekszet, csokis kiflit, stb. Beszéljük meg a nagyszülőkkel, hozzátartozókkal is, hogy nem kínozuk a gyermeket ha nem adunk neki macizselét, nem fog éhezni és szenvedni sem fog. (Kedves és egyben szomorú jelenetnek voltam szemtanúja még amikor nekem is várni kellett a lányomat az iskola előtt: nagymama, az iskolából kijövő túlsúlyos unokája kezébe nyomja a csokis kiflit - arcán sajnálat, aggódalom és bűntudat vegyes érzései tükröződnek. Biztosan érezte, hogy a csokis kifli nem túl jó ötlet, de nem tudott másképp cselekedni.) 

Az egészséges fejlődés szempontjából, szervezetünknek nincs szüksége tömény édességre, ezért csak nagyon ritkán, alkalomadtán fogyasszunk ilyesmit. A túl sok édesség idegessé, nyugtalanná teszi a gyerekeket. Az  ideges, türelmetlen gyerek, nem is olyan biztos hogy alapjáraton olyan nagyon mozgékony, lehet hogy egyszerűen le kell valahol vezesse azt a rengeteg energiát amit a sok fehérlisztes és finomított cukros élelmiszerrel visz be a kis szervezetébe. Ismerős a kép mikor a szülinapi zsúron egy idő után „levadulnak” a gyerekek, vagy „ nem képesek végigjátszani egy társasjátékot” mert muszáj nekik futni mint az egérkéknek... körbe-körbe? Lehet, hogy csak a túl sok édesség és lisztes süti pörgette fel őket.  

 

FÉdesség-fiókontos a kezdetek kezdetén bevezetni bizonyos táplálkozási szokásokat.  Akarattal nem a „szabály” szót használtam, ugyanis ha a családban jó szokások alakulnak ki , akkor szinte nincs is szükségünk szabályokra. Legyen ideje a „rendes” ételnek és ritkán, ünnepek alkalmával legyen ideje az édes nyalánkságnak. A már kialakult rossz szokásokat, sokkal nehezebb jó útra terelni, mint kezdettől „normálisan”etetni a gyerkemet. Általában nem könnyű feladat, de senki nem fogja helyettünk jóra szoktatni a gyermekünket.

Hallottam már olyan érvelést is, hogy mindegy, majd úgyis rászokik a gyerek , mert látja a barátaitól, az osztálytársaitól, a szülinapokon, zsúrokon.

Bizony nem mindegy. Az a gyermek amelyik nem szokta meg a tömény édesség fogyasztását , az társaságban is kevesebbet fog fogyasztani belőle, mert sokkal hamarabb „telítődik”. Kisgyermekkorban még nem jár annyit társaságba a gyermek, hogy meghatározza táplálkozási szokásait, nagyobb korban pedig, annak ellenére, hogy ő is kívánja majd az üditőt és a mindenféle édességet, sokkal kevesebbel is beéri majd és nem alakul ki függőség.

 

Sőt, az is előfordulhat, hogy kamaszkéntban majd elmagyarázza a haveroknak, hogy miként lehet okosan enni...remélem ez is előfordul majd...

 

Kívánok minden érintettnek szelíd kitartást a szokások alakításában.   

László Tünde Réka, táplálkozási és étrend tanácsadó