László Tünde Réka - étrend tanácsadó és Bowen terapeuta
Hu Ro
jolegyek.ro

Egy egészséges test olyan mint egy hétvégi nyaraló. A beteg test börtön. (Francis Bacon 1561-1626)

Home » jó Legyek » Cirkusz az élet

Okt

03

Cirkusz az élet

Semmi kedvem nem volt ma cirkuszba menni. Már épp elég cirkuszi előadást megnéztünk az elmúlt években. Anna nagyon szeretett cirkuszba járni, a legelső pálya amit kinézett magának a kötéltáncosi pálya volt...

Cirkusz az életCsak a gyermekek kedvéért mentem bele a cirkuszba, hogy ne legyek ünneprontó. El is terveztem magamban, hogy ezt még megnézzük, de egyelőre elég a cirkuszból, hiszen már évek óta járjuk. El is untam már, volt néhány nagyon megkopott, megfáradt produkció. Na de még ezt az egyet...

Az előadás szünetében, Anna megkívánta a vattacukrot, így mi is beálltunk a vattacukros sorba. A cirkuszi akrobata hölgy szolgálta ki a vásárlókat. Egyszer csak megjelent mellette egy másik idősebb hölgy és beszélgetni kezdtek.  Anna  hátrafordul, s azt mondja: „ Anyu, magyarul beszélnek”. „Ó”- mondom neki – „szerintem nem hallottad jól”. De Anna kitart, s magyarul kéri a vattacukrot.

Igaza volt.

Mónika, a cirkuszi akrobata  a cirkuszban nőtt fel, a fia is a cirkuszban dolgozik. Ádám,  alig egyéves korától „fellép” valamilyen formában  a műsorban. Mónika édesanyja,  Éva is a cirkuszban dolgozik. Gyimesközéplokon született, Hargita megyében.

Ádám, a család és a saját munkája  miatt, nem járhat hagyományos iskolába. „ Ő magántanuló” – mondja az édesanyja – „ Magyarországon sok a cirkuszos,  Ádám édesapja magyar állampolgár, a gyermekeik  mind magántanulók”.  A beszélgetés akadozik, ugyanis közben többször is elromlik az őskori gépezet, a vattacukor szaggató gép.  Mondjuk Mónikának, hogy jó az, elég az a cukor ami a pálcikán van,  de ő is kitart, nem akar félig kész vattacukrot adni.

Cirkusz az életKözben Ádám is odakeveredik az édesanyja közelébe.  A mai előadásban egy illuzionista szerepét játszotta el, négy,  a közönség soraiból kiválasztott felnőtt férfival „dolgozott”. Határozott, gyakorlott mozdulatai, egy leendő showmanról árulkodtak. Eszembe jutottak, más, vele egykorú fiúk...hozzájuk képest Ádám már felnőtt. Ő már tudja mi a munka.  Megdícsérem. Nem jön zavarba.  Fogadta, megköszönte.

Ádám 9 éves és gyakorlatilag a cirkuszban nőtt fel, a cirkuszban él. Úgy, mint ahogyan az édesanyja is tette és teszi mai napig. És ahogyan az édesanyja édesanyja is ugyanezt tette és teszi  ma is.

A társulat tagjai angolul beszélnek egymás között, vannak közöttük németek, olaszok is. Naponta több előadásuk is van, edzésre, előkészületekre alig van idő.  Járják Európát, állandó utazás az életük.  Ha nem tévedek, a két olasz férfiakrobata olasz volt. Nem volt zökkenőmentes a műsorszámuk. De ami nem sikerült elsőre , de  újrakezdték, míg tökéletes nem lett. A közönség , látva a kitartást, a sikertelen próbálkozást is tapssal  díjazta. Őszinte, korrekt előadás volt. 

Számomra  tanulságos  volt a mai cirkuszi előadás: néha azokból a dolgokból keveredhet ki a legérdekesebb tapasztalat, amihez semmi kedvünk nincs. 

Cirkusz az életAz előadás második felét kicsit másképp látom. Pedig ugyanazokkal a szemekkel nézem. Vagy mégsem? A szünetben lezajlott beszélgetés után, jobban odafigyelek.  Jön a fakír, a tűzokádó, kígyók, tarantulák, a tevék, a szomorúnak tűnő elefántok. Érdekes, amikor a cicákat, kutyákat, a galambokat  vagy a lovakat látom cirkuszi környezetben,  nem tűnik kegyetlenségnek.  Mintha jobban elviselnék azt, hogy szórakoztatniuk kell az embert...de az elefántokat mindig nagyon sajnálom.  Szomorúaknak látom őket. A  tevék sem túl boldogak, de az elefántok a legszomorúbbak. Valami mindig azt súgja, hogy nem lenne szabad.  Az elefánttal különösen nem.

A sátor kijárata felé vezető úton , újból a vattacukros masina mellett megyünk el. Most Éva, Mónika édesanyja forgatja  a pálcikát. Mielőtt elköszönnék, elmondja még, hogy „Oltyán” volt a lánykori neve. Most Sepsiszentgyörgyre járnak haza, ott van a lakásuk.

Már többször előfordult, hogy Székelyföldtől sok száz kilométerre is találkoztam Hargita megyei, közeli ismerősökkel  (Velence, Törökörszág, Bulgária) , de arra nem gondoltam, hogy Kolozsváron,  a Circo Grande Colosseum cirkuszi társulat tagjai között is meg fogom találni őket (pontosabban, Anna találta meg).  Annának is jobban tetszett ez az előadás... gondolom a székelyek miatt (is).  

 

         László Tünde Réka, egy sok cirkuszt látott anyuka